Szókimondó Hajdúvitéz

Csighy Sándor: Karácsonyfa el őtt Csak nézem és nézem és nézem… Csörgős pásztorbottal próbálom gyermek lelkemben ébresztgetni emlékét, de csak meddő álom. Mintha sose lett volna, vagy én nem lettem volna soha, olyan. Itt állok előtte merengve a multon. Lassú időfolyam fel-felloccsan és megint csak csend. Bűvös varázs kél ki a csendből és az évek súlyos leple alól csilingelnek újra a csengők. Messze száll suhogva a lélek, az értelem szárnyai viszik, a varázs megmaradt, ugyanaz, és már nemcsak csodálja, hiszi. A betlehemi jászol felett a Csillag örök nyomot hagyott s a barmok közt pihegő Kisded minden más királynál nagyobb. Csak nézem a kis karácsonyfát, más, mint ezelőtt hetven éve… Más a fenyő, mások a gyertyák s én is más vagyok, sokkal vénebb.

"Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyör ű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, Ilyenkor decemberben. ...És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorúan nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben." (Juhász Gyula: Karácsony felé)