Családregény

A kezdet!

Családregény 1-oldal

Egy csodálatosan szép alföldi városka egyik viszonylag keskeny és havas kis utcájába már éppen kezdett pitymallani amikor egy több gyermeket nevelő család nő tagja úgy érezte föl kell kelnie. Az óra éppen hajnali négyet ütött ilyenkor szokott minden héten nekifogni a kenyér dagasztásához A kenyér sütés előkészítését már előző este el szokta kezdeni azzal, hogy a korabeli kenyér sütésekhez a kovászt elkészíti a lisztet megszitálja és a dagasztó teknőt meleg helyre a lisztel együtt bekésziti..Lévén a sok gyerek a család fő és Ő úgy hat embernek sütött minden héten általában tíz tizenkét kiló buzalisztből kenyeret. A búza liszthez adalékként rozs lisztet is használt azért, na meg főtt krumplit így hajdúsiasan szólva. A tiz tizenkét kiló liszt azért változó, hogy tett e ígéretet gyerekeinek arra, hogy a kenyér sütése előtt a finom kenyér tésztából mindenki kaphat egy  friss lángost izlésszerint megkenve kacszsirral, meghintve finom mangalica szalonnából kisütött tepertővel, hogy az iskolába indulás előtt ki ki megkapja a maga reggelijét és amit nem bírt megenni az elvihette tízóraira az iskolába.

A család szinte minden tagja még most fordult  a másik oldalára, az apa is szendergett még egy kicsit hisz az állatok etetéséhez szokás szerint Ő hajnal ötkor szokott kelni. A hosszú télieste után amit általba szalma tisztításával töltöttek el, hogy abból a felnőttek és a nagyobb gyerekek szalmafonatot úgy mond "kalapot" kössenek. Akkor tájt ezen a településen a szegényebb embereknek ez volt a téli estéken a foglaltossága. Amíg a szomszéd megye Családjai len és kender termesztéssel foglaltoskodtak és télen egymáshoz úgynevezett fonókba jártak, addig ezen a településen nyáron a megtermelt rozsnak és a Búzának cséplés előtt "megszedték" a szalmáját amiből aztán a hosszú téli estéken szalma fonást készitettek.A szalma fonást ma már nagyon kevés ember ismeri de ebben az időben úgy mondták, hogy ezzel keresik meg a kenyérre, a sóra és a paprikára valót.

 / folytatás következik/

 Családregény 2. oldal 

Az édesanya az napi kenyér sütési feladata azért is volt a szokástól eltérő nehézségekkel terhelt, mivel áldott állapotba volt. A családhoz viszonylag sürün érkeztek a gyermek áldások, négy élő gyermeke mint az orgonasíp követték egymást, S időközben - az akkori orvos tudomány sajnos nem minden betegségre, halál esetre tudott elfogadható magyarázatot adni-  a család ekkora már két gyereket veszített el. A gyerek elvesztés fájdalmát sajnos nagyon sok család átélte akkor tájt.  Fájdalom enyhítésére vagy talán a korabeli vallási hit az emberi "tudatlanság" a valóság megszépítését eredményezte körükben és talán ezért is a bánatuk enyhítést látták, érezték újabb gyerek születésébe. A kenyér sütés a családok szinte szertartásszerű tevékenységet jelentett. Amennyibe lehetőségük volt gondoskodtak arról, hogy legalább a kenyérhez szükséges terményeket nyáron megtermeljék.  Általában a jobb módú gazdákhoz napszámra jártak, cselédek voltak, vagy részesmüvelésbe vett földterületeken termelték meg a család éves szükségletét.

 Már  hat óra tájt lehetett amikor a Mama ébresztgetni kezdte gyerekeit aki 10, nyolc, hét és hat évesek voltak. Kinek kinek a maga korához megfelelő feladatot keltet végeznie még mielőtt az reggelihez ülhettek volna. Érezték a friss lángos illatát így a feladatok végzése is jobb kedvel gyorsabban történt minél előbb enni akartak a frissen sült étekből.

 Akkora megfáradt Anyán lehetett érezni, hogy még ma igen hosszú nap elé néz,de még akkor Ő sem gondolta pontosan, hogy a napja miért is lesz olyan hosszú. Közbe a család fő is megérkezett a reggeli jószág etetésből és örömmel látta gyerekei jókedvét és tapasztalta a jó étvágyukat is.

 Ennél a családnál a körülmények és a nehézségek ellenére általában jó hangulat uralkodott ez lehetséges volt azért mert a gyerekek igen tisztelték a szüleiket s a szülők pedig imádták gyerekeiket. Minden gondjukat bánatukat feledték a szülők amikor gyerekeik föl, föl csillanó szemeit látták s látták benne a vágyat a szeretetre a boldogságra.

A reggeli sütés befejeződött mindenki jóízűen falatozott, fogyasztotta el a reggelire készült finom kenyér lángost. A téli reggelen nagyon jól felkellett öltözniük ha az udvarra vagy az utcára akartak menni. A gyerekek nem tartoztak sem a jómódú sem a szegény családokhoz. úgy szépen éldegéltek. A Papa a mező gazdasági munkán túl sok mindenhez értett ha kellett cipész, ha kelett suszter amennyibe arra volt szükség akkor ács munkát végzett. A szomszédoknak megjavította az eltört jászlakat az istállókban, kicserélt a kitört kerítés oszlopokat, vagy ha úgy ítélte meg vagy ha nem volt a szomszédnak elég pénze a cserére akkor  gyámfát tett a kitört oszlop mellé, hogy az a funkcióját továbbra is elláthassa.

Aznap is éppen ilyen munkával volt elfoglalva az egyik szomszédnál amikor jött a hír, hogy a Felesége bizony nehezen viseli a napot, előbb arra gondolt, hogy biztosan a kenyér sütés ma jobban kifárasztotta a keleténél, de amikor haza ért azt tapasztalta, hogy az új jövevény gyötri a feleséget szüléshez készülődik. Akkori jó szokás szerint ha a szülés indulását időben tapasztalták siettek a városka Szülőothonát elérni, hogy a szülő Anyák minél jobb ellátásba részesülhessenek. Ekkor tájt már az is különleges bánásmódnak számított ha egy Anya a gyerekén nem odahaza a lakáson hanem a szülő otthonban szülhette meg.

                                           

 /  folytatás következik /

Családregény 3. oldal

Csodálatosan szép tavaszi idő volt amikor kisvároska utcáján, a leány Zsuzsanna éppen a közkútra ment  vízért az ebéd főzéshez készülődött az édesanyja.   Zsuzsanna aznap nem volt dolgozni  a Mama  kihasználta ezt lehetőséget, hogy lányát befogja  a vízhordásra. A kút környékén egy épülő  ház tetején dolgoztak az ácsmesterek és azok inasai, éppen az  új tetőszerkezet építésén  szorgoskodtak. Miklós aki  már fiatal ácssegédként dolgozott Pista bácsival a mesterével. A mester írányitotta a figyelmet a csinos szép hosszú barnahajú lányra.

Az idős  mester viccelődött  fiatal segédjével  „ fiam ha én olyan fiatal lennék mint te annak a lánynak aki ott a kutat hajtja istenbízony  udvarolnék, Én ismerem a családját is  szorgos jómódú emberek a testvérbátyjai  is mind szorgos munkát szeretők”

A  munkahelyi beszélgetés nem tűnt komolynak, de a fiatal ácssegéd Miklós figyelmét igen csak a Zsuzsánna felé írányitotta. A fiú a tetőről finom megjegyzést irányzott a lány felé, amúgy segítségnyújtásra   hivatkozva, hogy elfogadná e a segítségét, ha Ő most lejönne a tetőről és segítene neki a kannákat hazavinni?. Akkor lepődött meg leginkább amikor humornak szánt megjegyzésére igen komoly választ kapott.” Nagyon szívesen megengedem, hogy segítsen de mire maga lejön a tetőről és akkora már haza is érek.” A meglepetés csak ekkor következett, a fürge ifjú segéd azon nyomba a lány mellett termett és mindkettőjük nagy meglepetésére elindultak a vízeltelí kannákkal  Zsuzsánnáék háza irányában.

Egész úton nem sok szó hagyta el ajkaikat, részben a meglepetéstől részben pedig  csak  akkor gondolták végig a váratlan találkozás további lehetőségeit. Zsuzsánna nem is mert arra gondolni, hogy neki talán egy mester ember netán komolyan udvarolhatna, az Ő családjuk nagyon ragaszkodott a hagyományokhoz. Főleg az Apja nem nézte volna jó szemmel, hogy a lányának egy szorgalmas parasztember helyett egy „pantallós ficsúr mert az Ő szemében mindenki más az ha nem gazdálkodó” valamiféle úriember udvarolgasson a lányának..

Ezeket   gondolta Zsuzsánna  amikorra  megérkeztek a kiskapuhoz ahol már hallotta az Mama érdes de ugyanakkor kedves kérdését ”televannak e már azok a kannák kislányom vagy még most akarsz a kútra menni, akkor az nagy baj lenne mert Apádék nem sokára jönnek haza és ha nem lesz kész az ebéd akkor  tudod  Idesapád  nem  nézi majd jó szemmel”

Miklós  is  érezte, hogy  mestere  megdorgálja amiért ilyen soká távol maradt a munkahelyétől még akkor is, ha éppen a mester volt ebben az ügyben a kezdeményező.

Az első találkozás után mindketten arra gondoltak fiatalság bolondság egy heccnek ez is megtette. Másnap az eset újra megismétlődött, újra rákérdezett Miklós ,hogy elkelne e a segítség, és Zsuzsánna bizony nem utasította azt vissza.

Most már István mester úr is biztatta „addig üsd a vasat míg meleg Fiam nehogy hoppon maradj”. Miklós az előző nap után  bevallotta , amint meglátta a lányt és beszélgettek bizony  kellemes érzelmek kezdtek ébredezni benne és ezt a  mester nem is vette rossz néven.   Bátorította is a

/ folytatás következik/

Családregény 4. oldal

fiatal segédet  aki  már benne is volt a korba  a családalapításra is gondolhatott  már a huszonöt éves kort közelítette. 

A második találkozás alkalmával már szóba került, hogy ki, ki hol szokott  szórakozni hétvégéken ., El is határozták, hogy a szülők, sőt még a testvéreiket sem  avatják be a titkaikba úgy találkoztak a vasárnap esti bálba. Úgy viselkedtek mintha most látták volna egymást először   A táncmulatságban igen jól szórakoztak nagyon jól érezték  magukat s kezdték bevallani , hogy éreznek egymás iránt valamit amit most még pontosan egyikük sem tudott megfogalmazni.

Az első sikeresnek mondott táncmulatságot követően nem számoltak azzal, hogy Zsuzsánna mamája Juliska néni  elújságolja  a látottakat a tapasztaltakat az apának  Anti bácsinak aki most már nyíltan kifejezésre  jutatta nem tetszését a fiúval Miklóssal kapcsolatosan. Neki már meg van az elképzelése arról, hogy ki lenne jó a lányának és nem fogja tűrni, hogy ez  a „pantallós ficsúr” - mert állandóan így nevezte maguk között Miklóst -  legyeskedjen a lánya körül.

Ennek a véleményének más társaságokba is hangot adott, oly annyira hogy még a lányát is eltiltotta a jövőbeni táncmulatságoktól. Zsuzsanna  sorsa bizony egy időre  rosszra fordult. Ő tényleg beleszeretett az ácssegédbe aztán meg  imádott táncolni is így mindkét büntetés nagyon fájdalmasan érintette.. Mindent elkövetett, hogy mihamarabb felmentést kapjon a büntetés alól még olyan áron is, hogy az apja elől „elhazudta” a Miklóssal való találkozásokat. Ebben még az Juliska néni is segítette őt ..

Túl hosszú ideig viszont nem tudott titokba maradni a  fiú udvarlási szándéka. Úgy gondolta s ehhez mesterének is kérte a segítségét , minél előbb meg kéri  a lány  kezét. Kedves Pista bátyám kérje meg nekem a Zsuzsánna kezét és biztosítsa  a lány apját az Anti bátyát, hogy Ő is van olyan  „parti” mint bármely más paraszt fiú.

A lánykérés néhány pohár bor megivását követően úgy tűnt  sikerrel zárul. Erről abban az időben nem nyilatkoztak azonnal ehhez bizony közel tíz napot kellett  várni, hogy a „kiadóasszony” hírt hozzon és a fiatalok valamiféleképpen nyugalmat találjanak, mert bizony ez idő alatt még titokban sem volt szabad találkozniuk.

Június  hónapban a gazdák  nézegetik, hogy kezd e már érni a kalászos, milyen kilátásaik vannak aratáskor, igaz mondogatják is,” még aratásig nagyon sokat kint hál a termés bármi is történhet addig” de bizakodnak úgy látszik talán az elmúlt évekkel  ellentétbe jó termésnek néznek eléje. Fontos volt ez azért is mert hát ez a Zsuzsánna lány mégis csak komolyan férjhez akar menni és egy jó gazda nem adja csak úgy a lányát. A fiatalok egyre sűrűbben  találkoznak, nagy a szerelem.

Tervezgetik jövőjüket, gondolkoznak azon, hogy hol fognak lakni, igaz Anti bátyánknak négy háza is volt de azokba már laktak a korábban megnősült vagy férjhezment   gyerekei. Hét gyerekről kellett a húsz hold  földön gazdálkodó középparasztnak gondoskodni ezért is ragaszkodott volna a paraszt vőhöz azzal a gondolattal az még bővítheti a földterület nagyságát.

/ folytatás következik/

Családregény  5.oldal

A betakarításnak lassan vége  ott mindenkinek részt kellett venni aki csak a családhoz tartozott. Itt ismerte meg a vő jelölt munkáját minek alapján kezdett egyre inkább kibékülni Zsuzsánna lánya választásával. Amikor viszont együtt volt a család mindig akadt egy  két csípős megjegyzése az iparos legényre. A fiatalok tervezgették életüket lassan, lassan  közeledett a kitűzött  nap  amikor  egybekelhetnek.

Az esküvőn mindenki megpróbált kitenni magáért, hogy a város a szájára ne vehesse Őket.

Sajnos Miklós édesanyja nem élhette meg legidősebb fiának házasságát Az első világháború még alig fejeződött be,  férjének több mint nyolc éves katonáskodása  alatt minden gond és nehézség a nyakába szakadt. Ezek a terhek olyan súlyosak voltak a törékeny  asszonynak, hogy összeroppant. Az élet terhe alatt., Ebből is eredő  betegsége következtébe nagyon fiatalon elhunyt. Miklós édesapja a város Csürhéseként viszonylag nehéz de jól fizető állást mondhatott magénak.   Olyan korban amikor a szegénység tombol az országba, milliók hagyják el hazájukat a jobb megélhetés reményébe.

Ez a két fiatal ilyen körülmények között bontogatja szárnyait s kezdi meg az új életét,, boldogan nagy tervekkel  a szebb jövő reményében.

Karácsonykor  már a bérelt házukban a saját karácsonyfájukat díszítgetik. Úgy gondolják, hogy az Ő életük biztosan könnyebb és boldogabb lesz mint  volt a szülői háznál.

A lányos családnál  hét gyermeket számláltak  fiús háznál  öt gyerek volt.  Mindkét családnál volt Gyermekáldás bőven.

Az első esztendő boldogságban békességben a gyermekáldást várva  nagy szeretettbe telt. Az első gyerek megszületését követően már sokat gondoltak arra, hogy  saját otthont kellene kialakítani .  Szorgos munkájuk eredményeként  már házasságuk második karácsonyára  meg is ünnepelhették az új házat. Bár  ház kicsi volt és viszonylag távolabb esett a várostól de még is az övék volt. S lehet fokozni a boldogságot  Ők még boldogabbak lettek..

Az élet és munkakörülmények nehezítették  az életüket. Miklós hiába volt szorgalmas ember, bármilyen munkát elvállalt.  Az embereknek nem volt pénzük még a gazdagabbak is tolták maguk előtt az elvégzendő munkát azzal hátha jövőre jobb lesz.  Sajnos nem lett jobb. Az ács szakmából még azok sem tudtak megélni akik évtizedek óta erre vállalkoztak. Úgy hozta az élet, hogy a második gyerek születését követően valamiféle Miklóstól idegen bár a Családhoz közel álló vállalkozásba kezdett.  Apja segítségével elszegődött  a városhoz  számadó csürhésnek ami azzal járt, hogy lett a családnak becsületes megélhetése.

Ezt a munkát viszont hóban,  fagyban,  esőben , sárban  szélben és hidegben egyaránt mindennap következetesen kellett végezni ami bizony „kikezdte „ Miklós amúgy is gyengébb fizikai terhelhetőségét.

A család újabb  családi örömök elé nézett megszületett harmadik gyerekük házasságuk negyedik esztendejében.  Három gyerek két lány és egy fiú.

/ folytatás következik/

Családregény 6 oldal

Zsuzsanna a gyerekek és a ház körül  elvégzi  a nem könnyű feladatokat  még van ereje besegíteni  nap közben  a csürhét őrzőknek ebédet készíteni és azt ki is vinni részükre a legelőre ahol a csürhét legeltetik.. Amíg a számadó és a bojtárok ebédelnek addig segít a disznók legeltetésében. Így történhetett meg, hogy az egyik hamisnak tartott kan disznóra  nem figyeltek kellőképpen és az megtámadni igyekezett a fiatal asszonyt  Zsuzsannát. Ezt a bojtár észlelte és a nő segítségére sietett.A meg vadult kan disznó a fiatal  emberre támadt  és úgy megsebesítette"kiherélte a bojtárt", hogy nagyon sürgős orvosi ellátás tudta csak meg menteni a bojtár életét. A szerencsétlenségben a szerencse, hogy senkinek nem lett maradandó sérülése.  A megvadult  kan disznó sorsa pedig a vágó híd lett aztán szappant főztek belőle. A idős emberek mesélik, hogy a pásztorok között visszatérőnek számítottak az ilyen jellegű balesetek. Voltak csordások, gulyások akiket a megvadult  bikák sebesítettek meg, sőt ismertek halálos kimenetelű baleseteket is.

Ezeket a tenyéssz  állatokat akkoriban a nyájaktól elzárva különböző telepeken tartották a mi esetünkbe ezt a területet „Kendereskertnek” nevezték.  Az apa állatok általában a települések tulajdonát képezték csak időközönként engedték a nyáj közzé, hogy "elvégezzék az ő feladataikat" mert ugyebár a szaporodás az állatoknál is az  ember érdekébe szükséges feladat volt akkor is és ma is.

Visszatérve  a mi családunkra, a fiatal  asszony „tűzrőlpattant” menyecske volt mondogatták is, hogy annyira szorgalmas cselekvő, hogy Ő még „a jég hátán „is megélne.

Nap, mint nap viszi az ebédet  Miklósnak és a körülötte tevékenykedő csürhés bojtároknak, s ez mellett nagyon szépen ellátja a növekvő számú  de szerencsére egészséges családot is. A fiataloknak ekkora már négy szép egészséges gyerekük született, Zsuzsika, Miklós, Marika és Gabi/Gábor/

 A csürhésség az azzal járó nagyon komoly fizikai megterhelés kikezdte a férj Miklós egészségét.  Az orvosok egyre sűrűbben mondogatták, hogy ezt a tevékenységet abba kellene hagyni mert nem sok jót jósolnak egyébként az embernek. Az  igazsághoz tartozik, hogy a pásztorkodás abban a korban nem számított a rossz megélhetési lehetőségnek , inkább  biztonságot adott azoknak a családok  akik ezzel foglalatoskodtak. Sőt azok leszármazottainak is mert a nehéz gazdasági körülmények között is biztos megélhetést nyújtott.Ezért ragaszkodtak e tevékenység végzéséhez Ők is.

Miklós megromlott egészségi állapota miatt agyon nehéz döntés elé került  a család, hogy a már elért jövedelem színt is maradjon, de a család apa egészsége se romoljontovább.

Nagyon komoly elhatározásra jutottak a Miklós édesapjával és a mostoha anyjával, ugyanis az édesapja időközben újra nősült. Miklósnak és testvéreinek  sokat segített volna ha megkaphatják a szülői házából az őket megillető  Anyai részt. Sajnos ez nem ment könnyen mindenkinek minden fillére szüksége volt akkor tájt. Zsuzsanna és Miklós a pásztorkodás  és a mezőgazdasági munkából a gyerekek nevelése taníttatása mellett is tudtak megtakarítani.. Gondoltak hát egy nagyot, hogy a saját házukat elcserélik a Miklós  apjának házával és a testvéreinek Ő majd megfizeti az anyai részt.

/ folytatás következik/