A kölni dóm kapujában Néhány percre, hogy megálltam, Hirtelen csak mellém lépett, Egy lenhajú nyurga német, S máris fújta a beszédet: Uram, ilyen templom csoda Nem épült még sehol, soha! Nézze csak: e gót falakat Kerek hét évszázad alatt emelte a hit, akarat! Nézze csak e csúcsíveset, Hogy ragadják a szíveket! S a tornyok a kék azúrban Napsugártól lángra gyúltan Odatörnek, hol az úr van! És a szobrok! Ily plasztikát Nem látott még a nagyvilág! Petruspforte! O mily remek! Könnybe lábadnak a szemek, Nincs rá szó, a száj csak remeg. S a Hoche chor! Minő látvány! Csupa arany, csupa márvány, Gerhárd és a többi mester Szent volt itt már, nem is ember: Üdvözült e müremekkel! És az oltár! Uram , nézze, Hochenstádi Konrád térde Rogyott le itt, e köveken S királyok is tán ezeren Buktak rájok reszketegen! Beszélt, beszélt csak a német, Szeme büszke tüzben égett, Én pedig, ahogy hallgattam Felsóhajtottam csak halkan, S behunytam a szemem lassan. Rozoga kis t