"Bucsu Áder Jánostól a Magyar Köztársasági Elnöktől"

Búcsú Áder Jánostól

Búcsúzom tőled, János. Sok vizet nem zavartál az életünkben, olyan volt, mintha itt sem lettél volna. Néha motyogtál valamit a televízióban, hogy mentsük meg a világot, mielőtt még késő lenne - egyedül Magyarországról nem mondtál soha semmit. Városliget? Kossuth tér? Római part?
„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj.”

Jó volt veled, mert észre sem vettük, hogy velünk vagy.

Nem is velünk voltál, hanem azokkal, akik megbíztak ezzel a tisztséggel. Akik rád erőltették, hogy államfő legyél. Mert, az akkori hírek szerint, bizony ez nem nagyon akaródzott neked. Jobb volt neked és családodnak ott, ahol voltál: Brüsszelben. Amely, mint tudjuk, megnyomorítja a magyar embereket, gyarmatosítani kívánja a hazánkat, és amelyet, mint a plakátokon is láthattuk, meg kellene állítani.

Kinevezésedkor azt mondtad: száz rossz törvény közül százat visszaküldesz, és száz jó törvény közül százat aláírsz. Mi már akkor tudtuk, hogy ilyen elnök kell nekünk magyaroknak. Ezt várjuk a mi köztársasági elnökünktől! Hogy mindig tudja, mi a jó, és tudja azt is, hogy mi az, ami nem jó. Soha se tévedjen, mert bár tévedni emberi dolog, valahol mégsem jó, ha egy köztársasági elnök összekeveri a jót a rosszal. Nem azért tették őt erre a magas méltóságra, tévedni bárki tud, ahhoz nem kell köztársasági elnöknek lenni.

Más kérdés, hogy még nem volt olyan köztársasági elnök, aki azt mondta volna magáról, hogy tévedni fog. Jobb helyeken még miniszterelnök sem lehet abból, aki azt ígéri, hogy tönkreteszi az oktatást, szétveri az egészségügyet, lebontja a demokráciát, összevész egész Európával és a fél világgal.

Senki nem úgy kezdi az államfői működést, hogy majd a rossz törvényeket aláírja, a jókat pedig szépen visszaküldi oda, ahonnan jöttek. Még Schmitt Pál is csupán motornak mondta magát, aki nem fékezni fogja, hanem dinamizálni a kormány országot építő munkáját, ám arról egyetlen szót sem szólt, hogy mit tenne a rossz törvényekkel. Nyilván visszaküldte volna őket, de hát, amilyen az ő szerencséje, minden, amit eléje tettek, jó volt. Amit nem tettek eléje, az nyilván nem volt jó, ha jók lettek volna, ahogyan a Fideszt ismerjük, azokat is Schmitt elé vetették volna. És akkor ő azokat is aláírja, vagyis, akkor a rossz törvények is jó törvények lettek volna.

Aztán, 2013. márciusában aláírtad a Magyarország végleges jogfosztásáról rendelkező törvényt, az alaptörvény negyedik módosítását. A halálos ítéletedet. A közszolgálatinak csúfolt televízióban jelentetted be, hogy aláírtad, mert, mint mondtad, nem volt más választásod.

Pedig lett volna: például az, hogy nem írod alá.

Tudnod kellett, és nyilván tudtad is, hogy attól kezdve bármit megtehet a veled Fidesz. Hogy már nincs megállás, ha kérnek tőled, teljesítenie kell. Orbán a szemedbe röhöghet, megalázhat, ha úgy tartja a kedve. És ha olyanja van, megveregetheti a válladat, kockacukrot rakhat a szádba - megtehet veled bármit. Felmoshatja veled a padlót – tartásod, ha volt is valamikor, megszűnt. Gerinced puha, foltot nem hagysz.

Ettől kezdve volt miért félned, János. Lehet, hogy korábban is rettegtél a gazda haragjától, ám innentől már okod is lett arra, hogy féljél.

Persze megszólalhattál volna a Gruevszki-ügyben. Vagy amikor kiderült, hogy Orbán a kormánygépet magánkiruccanásaira használja. Vagy most, amikor a sokat szidott multik érdekében rabszolgává készülnek tenni a magyar dolgozókat.

2013-ban, miután aláírtad az alaptörvény negyedik módosítását, azt írtam rólad: „Áder János mostantól halott ember. Integet, átad, kinevez. Nő a haja és a bajusza, de ennek már nincs jelentősége: a fű kinő utána.”

Ég veled János, béke halaidra.

Az űrlap teteje

Tetszik

HozzászólásMegosztás

Hozzászólások

Mások által szerkeztett, de hozzám eljutott írás amivel messze egyet értek.