Böjte Csaba megrázó írása barátjának!
Böjte Csaba megrázó írása barátjának
Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont
kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett,
menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy õ mondja, Nicaraguába.
Megvilágosodni bárhol lehet!
A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen
sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával. Van itt egy
elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász
dolgozott ebben az ón- és réz érc bányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták,
s aki tehette, otthagyta a náddal és kátrány papírral födött barakkokat. Sok az
összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak.
Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett
családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát.
Helyetted lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék
nagyon egyszerűen, és egy hálózsákkal, négy vekni kenyérrel kimennék oda, ahol
megállt az élet. Az idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni.
Megtanulnék kosarat-, seprűt kötni Marisak nénitől, aki pont olyan fehér ember,
mint mi, csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie.
De ez lehetetlen: õ tudatosan készül az éhhalálra. Elbeszélgetnék
szomszéd asszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette. Õ nem tesz semmit,
- szokja a halált. Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs se apja, se anyja.
Testvére nevelte fel, 15 évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak,
akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték az állatokat
is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak, de férje ugyanúgy veri őt is az
ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy anyósa hogyan őrült
meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt. De azt is megbeszélheted
vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves kisfiút az erdőben, vagy talán a
kutyák? Õ még nincs húsz éves, de két gyermekével már olyan sokat élt, mint más
száz év alatt. Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek,
egy kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az
élet titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és
belehalt.
Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni
kezdett, s ahogy teltek a hetek, a férfinak fekete lett térdtől lefelé a lába,
és nagyon büdös. Lábát lógatva feküdt, és üvöltött - akkor már nem nézett
vissza senki a szeméből. Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek egy
kis sebfõzõ vízzel és ragtapasszal elintéznek. De szóba állhatsz egy tizenhárom
gyerekes anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki
munkába állt és dolgozott. Férjénél van a bánya kulcsa, ott tartják a
kredencben egy cukros dobozban. Elkérheted, és lemehetsz az aknához. Minden ott
van, a csillék, bennük az érc, a munka védelmi sisakok, minden, mintha csak most
hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő szemek látják, hogy
itt meghalt minden.
Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet,
hogy sírni fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok
háromszáz eurót adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy
éljen havi tíz eurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az
embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt
sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyrõl,
villany számláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy tetejére,
s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket. Már nem fegyveres örök, hanem
a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg az
emberek közönye tartja fogva őket. Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés
előtt azon fogsz gondolkodni, hogy rabló bandává kellene átszervezni ezeket az
embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed
magadban az anarchistát. Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a
társadalom, melyben a kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek
egész hónapban.
Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne
kapkodj, és ne dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni. Másnap sétálj egy
nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a madarakat. Közben sírhatsz,
káromkodhatsz, imádkozhatsz. A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze.
Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne
csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nicaraguában nem formálunk, hanem
formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb
meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt.
Alulról nem látod a perzsaszõnyeg mintáit. Emelkedj fel, a
nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A
sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet
erővel összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és
körülötted minden formát, életet kap. Mindez egyszerű, de át kell élned. Dél
felé edd meg száraz kenyered. Lassan, komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen
morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a
kenyeret eszed Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér.
Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd
szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy
átjár a kristály tiszta hegyi forrás vize. Eggyé válsz a földdel, beléd hatol az
élet.
Nézd a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd
meg a kezeddel. Hunyd be a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret,
vizet fakaszt. Menj tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por
csupán. Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is
képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez
végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress. Az idő nem fontos, ne
sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnõ sok-sok mindent belevág egy
nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent Nicaraguában. Hordozd saját magad
és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés
lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted
megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol.
Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz.
Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten
végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan
fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned.
Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a Világért
fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit,
nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló
fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak,
hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek.
Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz. Érzed,
hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már
nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erõket magadban, tudod, hogy emberek
fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra.
De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat,
mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy,
megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában !
- See more at: http://kolozsvaros.ro/2013/06/bojte-csaba-megrazo-irasa-baratjanak/#sthash.gvtPCkSA.dpuf
--
Megjegyzések
Megjegyzés küldése