9253 Hajdú letelepítésével összefüggő okíratok idézetek 1605 ből.
==9253 hajdú 1605==
[[Kép:Hajdúk_címere_1605.jpg]]
4. T. 9. Bocskay
István 9253 hajdúnak c. n. l. és Vámos-Pércsre Szabolcs megyében donátiót ad.
1605. XI. 12. Kihird: Szabolcs vm. 1606. XII. 4. – Eredeti Hajdu vm. lt. Turul
1905. évf. 178. l.
Bocskai István 1605.
december 12-én Korponán – a rendek beleegyezésével
– kiváltságlevelet
adott 9254 hajdú vitéznek és név szerint
is említett
vezetőiknek, – mondván: ''„Magyarország hongyűlésére
1605-ik év november
10-én összegyült országos karoknak és rendeknek
közmegegyezésökkel és
helybenhagyásukkal, mindnyájukat egyenként
és nyilván,
nevezetesen pedig ezen levelünk által nemes
Chomaközy András és
vitézlő Szilassy János, Keövy Miklós, Pallay
Pál, Kovács Albert,
Somogyi György, Farkas Mihály, Elek János,
Szénássy Mátyás, Nagy
Mátyás, Feüzy István és Hajdú Gergely kapitányságuk
alatt vitézlő hajdú
katonáinkat a paraszti és nem nemesi
állapotból, amelyben
születtek és eddig léteztek, kegyelmesen kiemelni
és a mi Magyar- és
Erdélyországunk nemesei sorába és számába
számlálni,
összegyűjteni, felfogadni és beírni határoztuk.”'' Világos
beszéd! 9254
hajdúvitéz és a névvel említett kapitányaik beemeltettek
az egy és ugyanazon
szabadsággal élő országos nemesek sorába, és
hogy kétség se
merülhessen fel a fejedelem akaratának komolysága
felől, a formailag is
kiválóan szerkesztett privilégiumlevél ráerősít:
''„ugyanazon
vitézeink és azoknak mindkét nemű örökösei és utódai,
mindnyájan, igaz,
született és kétségtelen nemeseknek tartassanak és
tekintessenek.”''
Az ''„igaz és
tökéletes nemességük jeléül pedig a következő nemesi
címert”'' adományozta
nekik: '' „egy tojásdad, égszínű pajzsot, melynek a szélét, va-gyis
belső kerületét egy
hasonlóan tojásdad alakban összegömbölyödött és
hármas farkát a
nyakára visszahajtó arany sárkány övezi. A sárkánynak
hasán tisztán látható
lévén egy vörös kereszt, melyet nekik, a mi
tulajdon nemzetségi
címerünkből, irántuk való kedvezésünk és jóakaratunk
nyilvánításául adni
akartunk. A sárkánynak belsejében pedig
és a pajzs közepén
egy páncélba öltözött ember jobb karja vértől pirosló, horgas szablyát erősen
forgatni, a szablya markolatánál pedig,
egy elsült kézi
lőfegyver, golyót kilőni látszik. A pajzs másik oldalán,
egyfelől füsttel
vegyített iszonyú láng, mely az ellenség elrettentésére a
mi vitézeink által
néhányszor győzelmet hozólag alkalmaztatott, nagy
lobogással égni,
másfelől pedig a ragyogó hajnal pirosló kebeléből
fényes sugarakkal
fölemelkedő arany nap, a hajnal tájban történt első
győzelmünk emlékére,
dicsőséges fényben látszik. A pajzs felett egy
vitézi nyílt sisak
van, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel felékesített
királyi korona fed,
melyből egy megaranyozott karddal övezett és borostyán
füzérrel felékesített
vitéz kiemelkedvén és jobb kezében meztelen
kardot, bal kezében
meztelen tőrt tartván és imádkozván, a nyert
szabadságért győzelmi
éneket énekelvén és a győzelmes fegyvereket
vidáman forgatván;
illő módon látható. A sisak csúcsáról pedig egyfelől
vörös és égszínű,
másfelől pedig arany és ezüst színű szalagok,
mint foszlányok
folynak le, és a pajzsnak mindkét szélét igen szépen
körülveszik és
ékesítik, amint mindezek ezen levelünk közepén, a képíró
ügyes keze és
művészete álat világosabban kifejezve és lefestve
látszanak.” ''
A nemesi kiváltság és
a címer mellé birtokot is adományozott
Bocskai, indoklásul
formai és tartalmi jegyként is a magyarországi
középkori
oklevelezési gyakorlat narrációs fejezeteit idéző módon
részletezte a
megadományozottak hadi érdemeit, indokolva, miért is
tartotta méltónak
őket az adományra. Az adományt illetően idézzük a
fejedelem szavait: „a
mi fejedelmi kegyelmességünk irántuk való bővebb
megmutatására,
nevezett Szabolcs vármegyében létező Kálló
városunkat, Nánás,
Dorog és Varjas birtokainkat, úgy Hadház,
Vámospércs, Sima és
Vid részjószágainkat és járulékaikat, minden
rendes és rendkívüli
adóink, béreink, segélypénzeink és kamaráink
nyeresége
fizetésétől, nemkülönben a kilenced, tized és bármiféle
ajándék adásától és
akárminémű paraszti és polgári szolgálatok teljesítésétől
örökre kivenni és
felszabadítani rendeltük.”
Bocskai 1605
decemberében nemesi címert adományozott 9254 vitéznek,
s felhatalmazta őket,
hogy „a megírt címert, mint a nemesség
jelvényét, más igaz
és fegyvert viselő címeres nemesek szokása szerint
mindenütt a csatákban,
dárdajátékokban, tornászások, bajvívások,
párbajok és bármely
nemesi és vitézi gyakorlatok alkalmával, valamint
pecsétnyomókon,
zászlókon, vitorlákon, gyűrűkön, házakon, pajzsokon,
sátrakon és általában
a hadi dolgok és hadjáratok bármely
nemeiben, mint a
valódi és igaz nemesség jelvényét, amilyen nemesekül
mi őket mindenki
által, akármely állapotú, méltóságú és tekintetű
emberek legyenek,
neveztetni, számláltatni akarjuk; hordhassák, tarthassák
és viselhessék, és
mindazon különös tisztségekkel, kegyelmekkel,
kiváltságokkal,
kedvezményekkel, szabadságokkal és mentességekkel,
amelyekkel Magyar- és
Erdélyországunk többi igaz, született
és kétségtelen
nemesei és vitézei, emberei bármely jog vagy régi szokás
szerint élnek és
gyönyörködnek, örökké élhessenek és gyönyörködhessenek.”
(Takács Péter: A
hajdúk címerei [http://hbml.archivportal.hu/data/files/144628549.pdf])
*Irodalom:
Magyarország címeres
könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. ANDRÁSSY GYULA.
Budapest, 1913
Varga Geiza szerk.:
Hajdú megye leírása. Debrecen, 1882. 5-10.; Barcsa János:
Hajdúnánás város és a
hajdúk történelme. Hajdúnánás, 1900. 21-27.; Boldisár Kálmán:
Bocskay hadi népe.
Debrecen, 1906. 14-20.; Darabos Balázs: Kismarjai
Bocskay István és
hajdú vitézei. Debrecen, 1931. 45-53.; Benda Kálmán: A Bocskai
szabadságharc. Bp.
1955. 124-129.; Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debrecen,
1971. 11-16
A címer ábrája a
[[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése