Erdély országi levél a magyar országi politikusokhoz!

ERDÉLYORSZÁGI LEVÉL

Levelet hozott a villámposta, erdélyi ember írta, de nem a messzi Törökországból jött, mivel a feladó nem a néhai jó Mikes Kelemen uram. Hanem az én szülővárosomból, Nagyváradról küldték, aki pedig feladta, nem más, mint Tőkés László kommunikációs munkatársa és irodavezetője, Demeter Szilárd. Ugyan nem nekem címezte, mégis hozzám került, kanyargós, rögös utakon, bonyolult módon – lényeg, hogy most itt van.

Szerző: szeletommy  | 2013. február 17. | 3 komment

Demeter Szilárd – Forrás: manna.ro

Hát akkor meg kinek írt ez a tehetséges, nyílt eszű ember, akinek pártjával vagy politikai nézeteivel álmomban sem értenék egyet, de érdemei vitathatatlanok? A magyar politikusoknak, azoknak a drága embereknek, akiket mindannyian annyira szeretünk, és annyit emlegetünk nap, mint nap, különféle kontextusokban. Az írás sajnos hosszú, a bevezetőjét le kell hagynom, elég róla annyit mondanom sommásan, miszerint Demeter Szilárd sajnálattal konstatálja, hogy a magyarországi politikai pártok megkezdték az erdélyi kampányhadjáratot is, és jó szokásuk szerint megvadult elefántcsordaként viselkednek a porcelánboltban. Épp ezért ad nekik – pártállásra való tekintet nélkül – tizenhárom plusz egy jó tanácsot, amelynek mindegyikét meg kéne szívleljék. Méghozzá szó szerint. Ne legyenek illúzióink: nem fogják. De lássuk a nevezetes pontokat!

„1. Az erdélyi magyar közösség nem homogén massza, nem egy akol, hol juhainknak maradéka békésen kérődzik a nagy magyar történelembe belé. Sokfélét gondolunk a világról, és ez így van rendjén, tartsd ezt te is tiszteletben. Ha meg akarod mondani, hogy mit gondolunk mi, erdélyi magyarok, akkor kiröhögünk.

2. Felhős-borongós homlokod alól a jövőbe tekintve ne beszélj úgy tizenötmillió magyarról, hogy közben tízmillióra gondolsz. Észrevesszük. Hogy pontosan értsd: ez olyan, mint amikor Európáról beszélsz, de közben a legvidámabb barakk ideája lebeg a szemed előtt.

3. Nemzetállamból jössz nemzetállamba, de van egy lényeges különbség: erdélyi magyarként kisebbségben élünk, tehát a többségi logikádat nem mindig értjük.

4. A románok viszont nem akarják érteni. Mielőtt beletenyerelnél valamibe, próbáld meg végiggondolni, hogy a magyarok… kezdetű mondatod hogyan hangozna a románok… felütéssel. Mi, erdélyi magyarok, mindkét verziót naponta halljuk; és bár zsigerből a magyar verziót érezzük igaznak, többnyire a románt erőltetik ránk, van is feszültség emiatt. Kampánycélokból ne tetézd (más kérdés az ún. nemzetpolitika).

5. Apropó, románok: Erdélyben jóval többen vannak, mint mi. Tetszik, nem tetszik, ez ténykérdés, tehát Erdélyről úgy beszélni, mintha nem is élne itt hatmillió román, enyhén szólva is hülyeség, a politikai vakságod árát pedig mi fizetjük meg. Nem mintha az erdélyi magyar politikai elit az elmúlt huszonhárom év alatt erre a problémára tudott volna épkézláb és élhető választ adni, de a rossz válaszok számát fölösleges szaporítani.

6. Ráadásul a románok többsége nem szokott magyar gyermekeket reggelizni. Két lábuk van, két kezük, két fülük, két szemük, annyira emberiek, hogy ha például kimész Kolozsvár főterére, nem tudod megmondani, ki magyar és ki román, amíg meg nem szólalnak. Belőlük fölösleges ellenségképet rajzolni, éppen elég bajuk van nekik is a bunkó politikusaik miatt, kár lenne ezek számát szaporítani.

7. Ne zsidózz, az erdélyi magyarok a zsidókérdést – sajnálatos történelmi események miatt – nem értik. Nem nagyon láttak zsidót, és ha láttak volna, akkor sem értenék, hogy mi a baj azzal, hogy ő zsidó. Vagy ha értik, akkor a saját sorsukon keresztül értik meg. Hidd el, eléggé nehéz úgy nekifeszülni a világnak, hogy indulásból azért utálnak, mert magyar vagy.

8. A romakérdés Romániában még akutabb probléma, mint Magyarországon. Becslések szerint 2–2,5 millió cigány élhet ebben az országban, és velük eddig egyetlen kormány sem foglalkozott érdemben. Nagyjából annyit látnak a kérdésből, hogy a koldusmaffia roma tagjait románként azonosítják be külföldön, rontva ezzel az országimázst. Tehát amikor hazazsuppolja őket valamely állam hatósága, akkor fogadkoznak és hazudoznak egy kicsit, majd félrefordítják a fejüket, ha a hazazsuppolt személyek ismét kifelé mennek. Az országhatáron belül élőkről még csak tudomást sem vesznek, márpedig ebből előbb-utóbb baj lesz. Nem kéne a cigánybűnözéssel neked meggyújtanod a kanócot, ennél jóval összetettebb a kérdés, túlmutat a magyar nemzeti problématáron.

9. A parttalan jogszaporítás nyelvét sem értjük. Nagyobb hiányérzetünk van a kollektív jogok kapcsán, hogysem az egyén jogainak eszköztárával körbe akarnánk bástyázni magunkat. Túlzásnak tűnik, de egy kisebbségben élő nemzetrész – mint politikai közösség – tagjaként gyakorlatilag beleszületünk a jobboldaliságba. Ez nem azt jelenti, hogy felnőtt korára is mindenki jobboldali marad, de a többség igen. Elég rossz emlékeink maradtak a nacionálkommunizmus időszakából, ráadásul a balliberális értékvilágot naponta cáfolják a román szocialisták és liberálisok. (Errefelé a leginkább szélsőjobbos szöveget az elmúlt években a liberális pártvezér tolta.) Szóval ne csodálkozz, ha az ideológiai hívószavakra süketek vagyunk.
Erdély országi levél!!!!!!!!!

Bár a levél író véleménye sok mindenbe eltér az enyémtől, de a tapasztalataim, sok vonatkozásban mégis egybe esnek. Figyelni kell a Magyar országi politikusoknak az intelmekre nem csak akkor amikor a választásokra próbálnak készülni, de akkor is amikor a mi véleményünket a határontuli magyarokról az Ő szemszögükből akarják láttatni. Nagyon sokan jártak már Erdélybe, a délvidéken na meg a felvidéken is. Kapcsolatokat ápolnak az ott élő rokonokkal, barátokkal ismerősökkel, ezért had legyen hát minden Magyarnak "szabad" véleménye a látottakról.
Ezt előre bocsájtva teszem közzé a Balogomon a kapott írást: