Érdekességek
amelyeket eddig kevesen tudtunk!
VALÓSÁG a LEGENDÁBAN
JÁNOS vitéz és
ILUSKÁJA igaz története.
Buda alatt a ráckevei régi temetőben járva egy
különös útjelző táblán akad meg a tekintet:
JÁNOS vitéz sírja felé mutat a nyíl. A nyíl
irányába haladva egy félbetört oszlopú síremlék áll. Rajta a felirat: Itt
nyugszik Horváth Nepomuki János /rangjai és kitüntetései felsorolva/ aki nem
más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.
Minden legendának van valóság magva, amit nem szabad hagyni feledésbe
merülni.
De hát ki is volt Ő valójában? A legenda már valóságos
élettörténetté alakul át, korabeli ráckevei dokumentumokra támaszkodva.
Borovsky Samu már 1910-ben megjelent Pest-Pilis-Solt vármegye Műemlékei” című
monográfiájában említi meg a ráckevei műemlékek között Horváth N. János
síremlékét „A jobbágyból lett világlátott huszárkapitányról” írva.
1774. május 1o.-én született Ráckevén. Az anyakönyv tanúsága szerint
Piringer Jánosként látta meg a napvilágot. Apja Piringer Pál, édesanyja Gáspár
Magdolna. A ráckevei nádfedeles házból hamarosan az égiek mezejére távozott az
édesapa, akiről a kis Jánoskának nem is maradt emléke.
A megözvegyült édesanya – hogy a kisfiú apa mellett nőhessen fel – a
gyászév letelte után férjhez ment nemes Horváth János megyei perceptorhoz. Az
édesanya kikötése volt, hogy a házasságkötéssel egyidejűleg a kis Jánost
adoptálja a férje. Így lett Piringer Jánosból Horváth Nepomuki János.
Az új házasság sem volt hosszú életű, az édesanya hamarosan meghalt egy
következő gyerekszülésben. A kis Jánost rövid ideig mostohaapja nevelte, aki
italozó lett, elverte csekélyke vagyonát is, és az árvát magára hagyva Ráckevéről
elköltözött. Ekkor a gyermeket atyai nagybátyja, Piringer György vízimolnár
vette magához. A molnárnak azonban volt már egy kislánya – Juliska. A két
gyerek, Jancsi és Juliska együtt nevelkedett Piringer György házában. Jancsi
gyerek Ráckevén járt iskolába, majd Szőnyi Pál szabómesternél lett inas, később
segéd.
Fordulatot az 1793-as esztendő hozott életében. Európa háborúba ájult. A
francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen katonai koalíció szerveződött.
I. Ferenc császárnak katonára volt szüksége, ezért elrendelték az újoncozást.
Ráckevének három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel a
város költségén.
A szabó céh javaslata alapján került Horváth N. János az I.
huszárezredbe, 12 éves szolgálatot vállalva a városért. Amikor a fejébe nyomták
a díszes csákót, a 19 éves fiatalember egyedül Juliskát sajnálta itthagyni,
akihez már gyengéd szálak fűzték. Minderről az 1845-ben írt végrendelete
árulkodik.
Ezredével szolgálati helyére, Észak-Itáliába /Taljánországba/ került.
Itt kiválóan megtanult németül, olaszul és – mert többször jártak francia
területen – franciául is. A kemény kiképzés után gyorsan emelkedett a
ranglétrán. 1794-ben káplárrá /tizedessé/ léptették elő.
Közben Franciaországban nagy változások mentek végbe. Napóleon magához
ragadta a hatalmat, és európai hegemóniára tört. 1799-től véget ért a
viszonylag nyugalmas garnizoni élet és véres csaták sorozata következett.
1798-ban Horváth N. Jánost áthelyezték az 5./Radeczky/ ezredhez. Az első
marengói csatában súlyosan megsebesült, amikor testével védte Alvinczy
tábornokot. Hősiességéért megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet.
A második marengói ütközetben ismét hősies bátorságot tanúsított, aminek
eredményeként megkapta a strázsamesteri rangot, majd alhadnaggyá léptették elő.
A franciák sikeres előnyomulása feltartóztathatatlan. 1809. májusban bevonultak
Bécsbe, két nappal később magyar földre léptek. Horváth N. János ezrede ott
verekedett június 14-én a vesztes győri csatában.
1808-tól kiéleződött Napóleon viszonya a pápával is, a franciák
megszállták Rómát, 1809-ben májusban megszüntették az egyházi államot, mire
VII. Pius pápa kiközösítette Napóleont. 1810-ben szenátusi határozattal
kimondták, hogy a Francia Birodalom második fővárosa Róma, és római király
címmel Napóleon fiát ültették a trónra, a pápát Svájcba száműzték. A francia
betolakodókkal szemben Horváth N. János ott harcolt Rivoli hídjánál és a Piave
partján. 1812-től Napóleon csillaga hanyatlani kezdett, 1813-tól már francia
földön zajlott a háború. Napóleon hatalmas vereséget szenvedett a lipcsei
csatában. Az újabb hadjáratban Horváth N. János már kapitányként vett részt,
önálló lovasszázad élén. Katonai érdemeiért ekkor kapta meg az Armadia
Keresztje kitüntetést.
1814 márciusban nemzetközi nyomásra Napóleon visszahelyezte a pápát
jogaiba. A francia követ előzetesen jelezte, hogy a pápát napokon belül átadják
a határ mellett szolgáló Radeczky ezred „fiók strázsájának”. Ez a „fiók
strázsa” Horváth N. János lovasszázada volt. A század két nap alatt kelt át az
Alpokon a pápát kisérve. A 72 éves pápa az Alpokon átvezető havas útszakaszon
dideregve fázott, ekkor Horváth N. János saját köpönyegét és mentéjét terítette
az alvó pápára. Ezt a jelenetet a vatikáni könyvtár folyosóján ma is látható
falfestmény örökíti meg, melyen a hintóban alvó VII.Pius fehér huszárköpennyel
van letakarva. Körülötte mentében lévő huszárok lovagolnak, csak egyikőjükön
nincs dolmány és mente.
Az egyházi vezetők és Róma lakossága hálás tisztelettel fogadta a magyar
huszárokat. A pápa díszlakomát adott tiszteletükre. Őszentsége az ezrednek
zászlót adományozott, Ferenc császár az ujjászervezendő pápai hadseregnek száz
magyar csikóval, száz lovas fegyverzettel és kétezer gyalogsági felszereléssel
fejezte ki elismerését. Horváth N. János pápát kísérő küldetése a nemzetközi
nagypolitika részévé vált.
Megkapta az ezüst sarkantyús csizmát, majd Nápolyban a királytól
átvehette a Szicíliai Arany-Kereszt kitüntetést. 1845-ben íródott
végrendeletében az ezüstsarkantyús csizmát hajdani Juliskája fiának
hagyományozta, a kitüntetésekkel kapcsolatban pedig úgy rendelkezett, hogy
síremlékére véssék fel a Krisztus Keresztet, a Szicíliai Keresztet és az
Ármádia Keresztjének másolatát.
1814 júliusában az ezredet visszarendelték az osztrák-francia határ
térségébe. A távozó ezred tisztjeit a pápa audiencián fogadta, Horváth N.
Jánost pedig a Krisztus-Rend Gyémánt csillag rendjellel tüntette ki, ez a pápa
által személyesen adományozható legmagasabb kitüntetés. Így lett Horváth N.
János a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagja.
Ez a rendjel 1815-ben Milanóban készült, rajta arcképe felismerhető.
Halála után a Krisztus-rend csillagát Juliska örökölte. Juliska halála után a
ráckevei katolikus templomba került, ahol az áldoztató kehelyre forrasztották.
1937-ben letétként a székesfehérvári Egyháztörténeti Gyűjteménybe helyezték
el, ma is ott őrzik. /Ktsz.99/
Napóleon bukása után Európa fellélegzett. Jánosunk is megelégelte már a
22 évi katonai szolgálatot és nyugdíjazását kérte. Ekkor mindössze 41 éves
volt. Milanóban még megfestette saját portréját majd hintón visszament
szülővárosába Ráckevére. Elsőként Juliskát kereste, aki az elmúlt 22 évben
férjhezment Gáspár János vízimolnárhoz és szeretettel nevelte szintén János
névre hallgató egyszem fiacskáját. A kapitány eltemette lelkében a régi
szerelmet, de életük hátralévő része végig szoros barátsággá vált, amit
1845-ben írott végrendelete is tükröz. „Gáspár Jánosnénak született Piringer
Juliannának hagyom….a kapitányi portrémat a fekete rámában, s ……minden fenn
maradó pénzemet s a Krisztus és Armádia Keresztem. ”Ezüst sarkantyús csizmáját
pedig Juliska fiára hagyta. /Az arckép a Gáspár családtól a ráckevei Árpád
Múzeum tulajdonába került Ltsz.66.432.1/
Ráckevén házat, földet vásárolt, de 1824-ben ismét uniformist öltött a
császár hívására és főkapitányi rangban a testőrségben vállalt szolgálatot. A
gárdánál tizenegy évet szolgált majd hatvanegy éves korában végleg búcsút
mondott a katonaéletnek. Letelepedhetett volna bárhol, de a szíve hazahúzta
Ráckevére. Ettől kezdve már csak emlékeinek élt. 73 évet adott számára a sors.
1847. február 7-én halt meg Ráckevén.
De hogyan lett a legenda valóság magvából János vitéz? Egyáltalán,
Petőfi hogyan tudhatott az árva gyerekből lett legendás huszárkapitányról?
Petőfi a János vitézt 1844-ben írta. Dömsödön egy évvel később tartózkodott,
így tehát korábban kellett hírt hallania a vitézről! Petőfi pedig Ráckevén
sohasem járt, akkor honnan az információ? Magyarázat erre is van. A kulcsot Ács
Károly személye jelenti, aki ugyancsak 1823-ban született Ráckevén, jogi
tanulmányait Kecskeméten végezte. A jogot tanuló Jókai 1842 őszén egészségi
okokból Pápáról Kecskemétre iratkozott át, aki Ács Károllyal közeli barátságba
került. 1843-ban Kecskemétre érkezett Petőfi is. Korábban Jókai és Petőfi
együtt diákoskodtak Pápán. Jókai hozta össze Petőfivel Ács Károlyt. A
többhónapos együttlét során mesélhetett a ráckevei Ács Károly a neves
huszárkapitányról. Barátságuknak köszönhetjük Petőfi Sándor örökéletű szépséges
„János vitéz” –ét.
Ráckeve város lakossága János vitéz dísz kutat állított emlékére a Szent
István téren.
A dokumentumok az Árpád Múzeumban megtekinthetők.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése