Május utolsó napján!
Kedves látogatóim, olvasóim!
Úgy rohan ez az év lehet, hogy csak nekem de az biztos és ez egyértelmű ma május 31 -e van.
Szép napsütésre virradtunk, talán mától már az időjárás is kedvelni fog bennünket és lassan itt a nyár.
Az év eddig nem igazán kényeztetett bennünket, sem az időjárás sem a kormány az intézkedéseivel és hogy még mi vár ránk az elkövetkező hónapokban arról talán itt nem is érdemes beszélni.
Hallgat a nép, mindenki csak "befele" gondolkozik nem igazán nyilatkoznak már azok sem akiket eddig viszonylag bátor embereknek ismertünk meg.
Mi lett ebből az országból az elmúlt 23 év alatt azt csak azok értik akik nem a hetvenes években születtek hanem sokkal előbb akiknek van összehasonlításuk a kapitalizmusról a Horthy rendszerről a Rákosi és a Kádár rendszerről na meg az elmúlt 23 évet is végig szenvedték. Azokról beszélek akik mindig is a két kezük munkájából éltek, akik napról napra éltek, akiknek egy időben a munkaereje nem árú hanem érték volt akik még az elfogadható jövedelem mellett időközönként még nyaralni, pihenni is tudtak, akiktől mára ezt a jogot is elorozták, akik mára az alsóbb vagy a legalsó rétegekbe vergődnek, akik nehezen tudják meg magyarázni gyerekeiknek, hogy hova lett a vagyonuk, akik eddig felélték azt akik már arra sem gondolhatnak, hogy egyszer nyugdíjasok lesznek, mert bizonytalanná vált előttük minden.
Azért mindig a jövőre kell gondolni, ha szabad lesz gondolkozni és talán van kilátás még a jobb életre. Ezeket a gondolatokat ébresztette bennem a mai május harmincegyedike. Lehet hogy nem kellemesek, lehet, hogy pesszimisták ezek a gondolatok de még az enyémek . .
Úgy rohan ez az év lehet, hogy csak nekem de az biztos és ez egyértelmű ma május 31 -e van.
Szép napsütésre virradtunk, talán mától már az időjárás is kedvelni fog bennünket és lassan itt a nyár.
Az év eddig nem igazán kényeztetett bennünket, sem az időjárás sem a kormány az intézkedéseivel és hogy még mi vár ránk az elkövetkező hónapokban arról talán itt nem is érdemes beszélni.
Hallgat a nép, mindenki csak "befele" gondolkozik nem igazán nyilatkoznak már azok sem akiket eddig viszonylag bátor embereknek ismertünk meg.
Mi lett ebből az országból az elmúlt 23 év alatt azt csak azok értik akik nem a hetvenes években születtek hanem sokkal előbb akiknek van összehasonlításuk a kapitalizmusról a Horthy rendszerről a Rákosi és a Kádár rendszerről na meg az elmúlt 23 évet is végig szenvedték. Azokról beszélek akik mindig is a két kezük munkájából éltek, akik napról napra éltek, akiknek egy időben a munkaereje nem árú hanem érték volt akik még az elfogadható jövedelem mellett időközönként még nyaralni, pihenni is tudtak, akiktől mára ezt a jogot is elorozták, akik mára az alsóbb vagy a legalsó rétegekbe vergődnek, akik nehezen tudják meg magyarázni gyerekeiknek, hogy hova lett a vagyonuk, akik eddig felélték azt akik már arra sem gondolhatnak, hogy egyszer nyugdíjasok lesznek, mert bizonytalanná vált előttük minden.
Azért mindig a jövőre kell gondolni, ha szabad lesz gondolkozni és talán van kilátás még a jobb életre. Ezeket a gondolatokat ébresztette bennem a mai május harmincegyedike. Lehet hogy nem kellemesek, lehet, hogy pesszimisták ezek a gondolatok de még az enyémek . .
Megjegyzések
Megjegyzés küldése