Magyarország 1848 -1849 es években és a XXI század elején.

Ma 165 éve annak, hogy őseink felszabadító harcot folytattak az Osztrák-Magyar Monarchia ellen.
Arra törekedve, hogy az Európai Országokhoz hasonlóan szabadságharccal és forradalommal vívják ki a Haza függetlenségét.
Ma 165 év után újra a demokráciáért, a szabadság jogokért és a felszabadításunkért kell harcba szállni a jelenlegi 2/3 dal amely a mi országunkat oda sodorja a nemzetközi porondon ahova jutottunk.
Az Európai Unió csúcs találkozóján arról kell beszélni az Unió vezetőinek, hogy Magyar Ország Kormánya nem tartja be az uniós alapelveket, hogy az Alap törvény /mert félnek Alkotmánynak nevezni, mert az esetleg akár nép akaratot is kifejezhet/ már ötödik alkalommal módosítják kényük és kedvük szerint.
Egy ilyen igazán az egész nép által elfogadott Nemzeti Ünnepen arról kellene beszélni, hogy az elmúlt 22 évben mennyit fejlődött az ország, hogy a nép jóléten érezhető az Uniós tagság, hogy mi mindent sikerült tenni az elmaradottság felszámolására, így ma mennyivel közelebb állunk a Nyugat európai életszínvonalhoz.
Nem nálunk erről nem lehet beszélni, csak arról, hogy még milyen megszorítások kellenek ahhoz , hogy a felső tíz vagy százezer még gazdagabb legyen mint ahogyan gazdagodott az elmúlt 22 év alatt. Arról kell beszélni, hogy az 1929/1933 gazdasági válság sem okozott talán annyi kárt ennek az országnak mint ez a kormány 2010 év óta. Arról beszélni, hogy az 1986 os évek Magyar mezőgazdasága Európai színvonal felett volt a fejlett ország agrárszakemberei idejöttek tanulmányozni az eredményességet s ma 100 évvel visszaestünk és valahol az 1900 as éveknél tartunk.

Lehetne még a példákat sorolni de nem akarom tovább szomorítani magam ezen a szép Nemzeti Ünnepen.