==9253 hajdú 1605==
[[Kép:Hajdúk_címere_1605.jpg]]
4. T. 9. Bocskay István 9253
hajdúnak c. n. l. és Vámos-Pércsre Szabolcs megyében donátiót ad. 1605. XI. 12.
Kihird: Szabolcs vm. 1606. XII. 4. – Eredeti Hajdu vm. lt. Turul 1905. évf.
178. l.
Bocskai István 1605. december
12-én Korponán – a rendek beleegyezésével
– kiváltságlevelet adott 9254
hajdú vitéznek és név szerint
is említett vezetőiknek, –
mondván: ''„Magyarország hongyűlésére
1605-ik év november 10-én
összegyült országos karoknak és rendeknek
közmegegyezésökkel és
helybenhagyásukkal, mindnyájukat egyenként
és nyilván, nevezetesen pedig
ezen levelünk által nemes
Chomaközy András és vitézlő
Szilassy János, Keövy Miklós, Pallay
Pál, Kovács Albert, Somogyi
György, Farkas Mihály, Elek János,
Szénássy Mátyás, Nagy Mátyás,
Feüzy István és Hajdú Gergely kapitányságuk
alatt vitézlő hajdú katonáinkat a
paraszti és nem nemesi
állapotból, amelyben születtek és
eddig léteztek, kegyelmesen kiemelni
és a mi Magyar- és
Erdélyországunk nemesei sorába és számába
számlálni, összegyűjteni,
felfogadni és beírni határoztuk.”'' Világos
beszéd! 9254 hajdúvitéz és a
névvel említett kapitányaik beemeltettek
az egy és ugyanazon szabadsággal
élő országos nemesek sorába, és
hogy kétség se merülhessen fel a
fejedelem akaratának komolysága
felől, a formailag is kiválóan
szerkesztett privilégiumlevél ráerősít:
''„ugyanazon vitézeink és azoknak
mindkét nemű örökösei és utódai,
mindnyájan, igaz, született és
kétségtelen nemeseknek tartassanak és
tekintessenek.”''
Az ''„igaz és tökéletes
nemességük jeléül pedig a következő nemesi
címert”'' adományozta nekik: ''
„egy tojásdad, égszínű pajzsot, melynek a szélét, va-gyis
belső kerületét egy hasonlóan
tojásdad alakban összegömbölyödött és
hármas farkát a nyakára
visszahajtó arany sárkány övezi. A sárkánynak
hasán tisztán látható lévén egy
vörös kereszt, melyet nekik, a mi
tulajdon nemzetségi címerünkből,
irántuk való kedvezésünk és jóakaratunk
nyilvánításául adni akartunk. A
sárkánynak belsejében pedig
és a pajzs közepén egy páncélba
öltözött ember jobb karja vértől pirosló, horgas szablyát erősen forgatni, a
szablya markolatánál pedig,
egy elsült kézi lőfegyver, golyót
kilőni látszik. A pajzs másik oldalán,
egyfelől füsttel vegyített
iszonyú láng, mely az ellenség elrettentésére a
mi vitézeink által néhányszor
győzelmet hozólag alkalmaztatott, nagy
lobogással égni, másfelől pedig a
ragyogó hajnal pirosló kebeléből
fényes sugarakkal fölemelkedő
arany nap, a hajnal tájban történt első
győzelmünk emlékére, dicsőséges
fényben látszik. A pajzs felett egy
vitézi nyílt sisak van, melyet
drágakövekkel és gyöngyökkel felékesített
királyi korona fed, melyből egy
megaranyozott karddal övezett és borostyán
füzérrel felékesített vitéz
kiemelkedvén és jobb kezében meztelen
kardot, bal kezében meztelen tőrt
tartván és imádkozván, a nyert
szabadságért győzelmi éneket
énekelvén és a győzelmes fegyvereket
vidáman forgatván; illő módon
látható. A sisak csúcsáról pedig egyfelől
vörös és égszínű, másfelől pedig
arany és ezüst színű szalagok,
mint foszlányok folynak le, és a
pajzsnak mindkét szélét igen szépen
körülveszik és ékesítik, amint
mindezek ezen levelünk közepén, a képíró
ügyes keze és művészete álat
világosabban kifejezve és lefestve
látszanak.” ''
A nemesi kiváltság és a címer
mellé birtokot is adományozott
Bocskai, indoklásul formai és
tartalmi jegyként is a magyarországi
középkori oklevelezési gyakorlat
narrációs fejezeteit idéző módon
részletezte a megadományozottak
hadi érdemeit, indokolva, miért is
tartotta méltónak őket az
adományra. Az adományt illetően idézzük a
fejedelem szavait: „a mi
fejedelmi kegyelmességünk irántuk való bővebb
megmutatására, nevezett Szabolcs
vármegyében létező Kálló
városunkat, Nánás, Dorog és
Varjas birtokainkat, úgy Hadház,
Vámospércs, Sima és Vid
részjószágainkat és járulékaikat, minden
rendes és rendkívüli adóink,
béreink, segélypénzeink és kamaráink
nyeresége fizetésétől,
nemkülönben a kilenced, tized és bármiféle
ajándék adásától és akárminémű
paraszti és polgári szolgálatok teljesítésétől
örökre kivenni és felszabadítani
rendeltük.”
Bocskai 1605 decemberében nemesi
címert adományozott 9254 vitéznek,
s felhatalmazta őket, hogy „a
megírt címert, mint a nemesség
jelvényét, más igaz és fegyvert
viselő címeres nemesek szokása szerint
mindenütt a csatákban,
dárdajátékokban, tornászások, bajvívások,
párbajok és bármely nemesi és
vitézi gyakorlatok alkalmával, valamint
pecsétnyomókon, zászlókon,
vitorlákon, gyűrűkön, házakon, pajzsokon,
sátrakon és általában a hadi
dolgok és hadjáratok bármely
nemeiben, mint a valódi és igaz
nemesség jelvényét, amilyen nemesekül
mi őket mindenki által, akármely
állapotú, méltóságú és tekintetű
emberek legyenek, neveztetni,
számláltatni akarjuk; hordhassák, tarthassák
és viselhessék, és mindazon
különös tisztségekkel, kegyelmekkel,
kiváltságokkal, kedvezményekkel,
szabadságokkal és mentességekkel,
amelyekkel Magyar- és
Erdélyországunk többi igaz, született
és kétségtelen nemesei és
vitézei, emberei bármely jog vagy régi szokás
szerint élnek és gyönyörködnek,
örökké élhessenek és gyönyörködhessenek.”
(Takács Péter: A hajdúk címerei
[http://hbml.archivportal.hu/data/files/144628549.pdf])
*Irodalom:
Magyarország címeres könyve
(Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. ANDRÁSSY GYULA. Budapest, 1913
Varga Geiza szerk.: Hajdú megye
leírása. Debrecen, 1882. 5-10.; Barcsa János:
Hajdúnánás város és a hajdúk
történelme. Hajdúnánás, 1900. 21-27.; Boldisár Kálmán:
Bocskay hadi népe. Debrecen,
1906. 14-20.; Darabos Balázs: Kismarjai
Bocskay István és hajdú vitézei.
Debrecen, 1931. 45-53.; Benda Kálmán: A Bocskai
szabadságharc. Bp. 1955.
124-129.; Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debrecen,
1971. 11-16
A címer ábrája a
[[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[http://online.arcanum.hu/nxt/ga
Megjegyzések
Megjegyzés küldése